Ecsettel festi a tiszteletet és őrzi az emlékeket

Szenvedély, nyomozás és gyógyulási folyamat is egyben a festészet Sonkodi Rita számára, aki összegző kiállításának rendezése során harminc év gyümölcseiből válogatott. Költőóriások, építészeti szépségek, valamint az egyházi és a világi élet nagyjai is megihlették már, de családi emlékek is helyet kaptak a falakon.

Koós Kata

Vasárnap délután alkotói tárlatvezetést tart Sonkodi Rita a Takaréktár utcai galériában.

Fotó: Török János

A borongós, eső áztatta, komor utcáról a szegedi Takaréktár utca 1. szám alatti galériába belépve a látogató rögvest úgy érezheti magát, hogy egy egészen új világba csöppent. A belépti díj mindössze egy mosoly, a stílus elegáns, a hangulat otthonos, a tartalom szívet-lelket-elmét egyaránt célzó.

A falakon három évtized alkotómunkájának gyümölcsei sorakoznak. A kiállító Sonkodi Rita festőművész, aki „profán” hivatását tekintve az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karának tanára, „szakrális” szenvedélye azonban gyermekkora óta a festészet. Lapunknak úgy fogalmazott, pályaválasztáskor édesapja tanácsát követve egy földi és egy égi hivatást is választott magának.

A látogatók több mint nyolcvan festményt és grafikát tekinthetnek meg a kiállító legkülönbözőbb alkotói korszakaiból. A Magyar Képzőművészeti Akadémia festő szakának elvégzése után a Nyugat folyóirat nagyjai ihlették meg. Ám korántsem szokványos portrékkal fejezte ki tiszteletét az olyan költőóriások iránt, mint Ady, Babits vagy Juhász Gyula.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban volt egy kiállítás, amely az irodalmár mögött megbújó hús-vér embereket is bemutatta. Annak hatására kezdtem kutakodni, és nagyon megragadott például Ady fotelja, amelyben verset írt, Kosztolányi ruhatára, Babits sétapálcája. Ezeket a tárgyakat festettem meg, így érzékeltetve, hogy ők nem tőlünk nagyon távoli emberek voltak. Maga a festmény a téma szempontjából csak a jéghegy csúcsa, a többi az utánaolvasás, keresgélés, elmerülés az élettörténetekben, ez az igazi élvezet számomra

– részletezte Sonkodi Rita.

Irodalmunk nagyjai mellett építészeti szépségek is inspirálták már, kastélyok Fertődtől a Loire völgyéig. Volt olyan korszaka is, amikor szakrális témák sarkallták alkotásra, több templom oltárképe is keze munkájának gyümölcse, például Brassóban, a szlovákiai Ajnácskőn, az új-zélandi Wellingtonban vagy éppen az újszegedi Kalkuttai Szent Teréz templomban. Külön sorozatot készített Mindszenty József bíborosról, Szent-Györgyi Albertről és Klebelsberg Kunóról, a Szegedi Tudományegyetem százéves évfordulójának tiszteletére pedig számos egyetemi épületet megfestett.

Történeteim című tárlatára valamennyi tematikából válogatott, továbbá családi ihletésű képeiből is szemezgetett. Nagymamája a Kolozsvári Egyetemen harmadéves orvostanhallgató volt a trianoni döntés idején, akkor költözött a család Szegedre az egyetemmel együtt, hogy be tudja fejezni tanulmányait. Későbbi férjével Makón voltak évtizedeken keresztül orvosok. A kiállított képek közül néhány Sonkodi Rita családtagjainak állít emléket.

Az édesanyámat a tavalyi évben veszítettük el, aki a családunk kovásza volt. Egy másik időszámítás kezdődött számunkra, ezért rendeztem ezt az összegző kiállítást. Az első tárlatmegnyitóm volt nélküle, de tudom, hogy az égből nézte, és nagyon büszke

– mondta, majd hozzátette, számára a festészet nem csak szenvedély és mindig újabb kaland, de gyónás, gyógyulási folyamat is egyben. Úgy fogalmazott, hogy minden festménye a gyermeke. És mint minden szülő, ő is szívesen mesél büszkeségeiről.

Legközelebb vasárnap 17 órától tart tárlatvezetést, amelyre a belépti díj ez alkalommal is csupán egy mosoly, az ecsettel festett kaland pedig költőóriásokon, rózsaablakokon, szemet gyönyörködtető kastélyokon át vezet.